Tanulmányunkban azt feltételezzük, hogy az online részvétel önálló, a többitől eltérő részvételi formaként definiálható a magyar fiatalok körében. Ehhez kapcsolódóan három kérdés érdemel figyelmet:

 

Tanulmányunkban a nagymintás ifjúságkutatás-sorozat 2016-ban és 2020-ban készült két hullámának adatfelvételeit elemezzük. A kutatások több olyan kérdést is tartalmaznak, amelyek az offline és az online részvétel különböző formáiba való bevonódás gyakoriságát vizsgálták.

A magyar fiatalok körében a választási részvétel tűnik a leginkább elfogadott részvételi típusnak (lásd 1. táblázat). Akár 2016-ot, akár 2020-at vizsgáljuk, százból nagyjából huszonöt fiatal állítása szerint biztosan részt venne egy most esedékes parlamenti választáson, a tizennyolc évesek és idősebbek körében pedig ez az arány közelíti a 30 százalékot. Ha ehhez hozzávesszük a valószínű szavazókat, akkor egyértelműen bizonyítható, hogy az ifjúsági társadalom kétharmada potenciálisan involválódhat az országgyűlési választásokon. Önmagában ez az adat azt jelzi, hogy a fiatalok politikai értelemben nem tekinthetők teljesen passzívnak, a bevonásuk azonban jóval bizonytalanabb, mint a felnőtt társadalom más csoportjaié. Ezt a részvételi arányt külön-külön egyetlen offline vagy online participáció sem tudja megközelíteni. A politikai részvétel offline és online típusai közül ugyanakkor az online formák gyakoribbak, 10−17 százalékos aránnyal. A legtöbb fiatal közéleti kérdésekkel kapcsolatban lájkol vagy véleményez/hozzászól. Az offline részvétel típusai közül a politikusokkal való kapcsolat a legnépszerűbb a maga 8 százalékával. 

 

 

Bár az online politikai participációs formák összességében népszerűbbek a fiatalok körében – és ez 2016-ról 2020-ra nem is változott meg –, viszont e téren már egy egyértelműbb átlagos csökkenésről beszélhetünk, különösen a három vagy annál több részvételi formát választók körében (23-ról 8 százalékra). Ezzel együtt 70-ről 78 százalékra emelkedett azok aránya, akik semmilyen online formában nem vettek részt. A résztvevők körében legnépszerűbbnek a közéleti (politikai) kérdésekben való lájkolás számított mindkét vizsgált évben, ami arra enged következtetni, hogy az online participáció tekintetében a fiatalság többsége a legkevesebb nyílt véleménynyilvánítást követelő formát részesíti előnyben. Az online részvétel első ránézésre sem mindenható a magyar fiatalok magatartása alapján.

A részvétel típusai tekintetében ugyanakkor szembetűnő, hogy 2020-ra 8 százalékkal esett a csak online részvétellel rendelkezők aránya, illetve a csak offline, valamint online és offline résztvevők megoszlásával gyakorlatilag kiegyenlítetté vált, a politikai participációtól teljesen elzárkózók százalékos aránya pedig szinte változatlan maradt (2. ábra). Mindez nem erősíti meg azon feltételezést, miszerint az online részvétel a magyar fiatalok körében egyre nagyobb teret nyer az offline participációs formákkal szemben, hiszen szinte megegyező arányban választják vagy egyik, vagy másik formát, vagy mindkettőből kiveszik a részüket. Nem igazolható ebből következően az sem, hogy az online politikai részvétel az offline formák rovására növekedhetne. Mindez a koronavírus-járvány korai, 2020-as adatfelvétel szempontjából is releváns szakaszát tekintetbe véve is érdekes – bár a járványhoz kapcsolódó korlátozások a személyes részvételi módokat hatósági szinten is visszaszorították, ez nem járt az internetes formák megnövekedésével.

 

Az online és offline részvételi formák választási részvétellel való összefüggését vizsgálva (3. ábra) pedig egyértelműen látható, hogy a szavazástól állításuk szerint biztosan távolmaradó fiatalok jóval kisebb arányban aktivizálódnak bármilyen más politikai részvételi formában is, sőt, 2016-ról 2020-ra még csökkent is e fiatalok aránya, elsődlegesen az online participáció körükben történt visszaszorulásának következtében. A biztos szavazók esetében is többségben vannak a semmilyen részvétellel nem rendelkező fiatalok, arányuk a két vizsgált évben szinte változatlan maradt, a más participációs formában is aktívak körében ugyanakkor 2020-ra e csoportban is kiegyenlítettebbé vált a csak online, csak offline és a mindkét formában részt vevők megoszlása. Így ez esetben is megfigyelhető, hogy a kizárólag online résztvevők arányának csökkenése az online és offline formákat is választók arányának növekedésével járt együtt, ami arra utal, hogy az internetes politikai participációban aktívak egy része vált nyitottá az offline részvételre ahelyett, hogy az online részvétel vonzotta volna el a biztos szavazó fiatalok e csoportját a személyes politikai részvételtől.

 

 

 

A különböző politikai részvételi módok sajátosságainak tárgyalását követően további fontos kérdés, hogy e participációs formák milyen összefüggésben állnak a fiatalok politikai és társadalmi jellemzőivel, hiszen így tárható fel, hogy a magyar ifjúság mely csoportjai inkább aktívak és melyek inkább passzívak a politikában. E kérdések megválaszolásához a Magyar Ifjúság Kutatás 2020 adatait vettük alapul. A fiatalok társadalmi jellemzőit tekintve látható, hogy alapvetően a magasabb iskolázottság jár együtt a nagyobb arányú online és offline részvétellel. Bár a részvétel hiánya minden jellemzőt tekintve a legkiugróbb, a 2. táblázat tanúsága szerint a diplomások nagyobb arányban vesznek részt internetes és személyes participációs formákban, mint alacsonyabban iskolázott társaik, ezzel együtt pedig a legfeljebb nyolc osztályt végzett fiatalok körében a legmagasabb a részvétel hiánya. Szintén megfigyelhető, hogy az anya legfeljebb alapfokú iskolai végzettsége is a politikai részvételtől elzárkózók csoportjára jellemző leginkább, akárcsak a képzési szint esetén a legalacsonyabb, szakmát adó szakképzésben való részvétel, míg a valamennyi részvételi formában aktívak csoportjában felülreprezentáltak az osztatlan, MA-, valamint PhD-képzésben tanulók. Érdekes eredmény emellett, hogy a legaktívabb, online és offline részvétellel is rendelkező csoportban nagyobb arányban vannak jelen azok, akiknél kéthavonta, illetve negyedévente előfordult az elmúlt 12 hónapban, hogy a háztartásuk kifutott pénzügyi keretéből, tehát nem a legrosszabb, de nem is a legjobb anyagi helyzetben levő fiatalok a legaktívabbak. Életkor szempontjából pedig a 15–18 éves korosztály tekinthető a politikailag leginkább passzív csoportnak.

 

Tanulmányunkban a magyar fiatalok politikai részvételét vizsgáltuk. Azt kívántuk bizonyítani, hogy a teljesen passzív, a politikai részvételt teljesen elutasító, apolitikus magyar fiatal képe egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Az elemzésünk során a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 és 2020-as eredményeit elemeztük, amelyek egyébként önmagukban is különleges termékei a hazai ifjúságszociológiának.